Úgy vagy fontos, ahogy vagy..

Úgy is lehetünk egészségesek, hogy a napfényre vágyunk, meg úgy is, hogy szeretünk meghúzódni az árnyékban. Egyformák vagyunk. És különbözünk. Ez teljesen normális rendje a dolgoknak, viszont a napi élethelyzeteink mindig kihatnak az aktuális állapotunkra. Sosincs két egyforma nap, sőt két egyforma pillanat sem az életünkben, és két emberen belül sem zajlik soha ugyanaz. Ezért nem meglepő, ha több kliensem azt kérdezi tőlem, biztosan minden rendben van-e vele, ha neki mégsem úgy megy, ahogy mások mesélik, ahogy a magazinokban olvas róla, vagy ahogy elképzeli, hogy mennie kellene. 

Örömteli, hogy egyre többen nyitnak saját maguk felé, és egyre több a világban zajló történések ellenére önmagát érteni akaró, kíváncsi ember, aki ezt egy-egy ülés alkalmával el is mondja nekem. Gyakran ez nem csak közvetlen, hanem közvetett igényként jelenik meg, megváltozott,akár megromlott kapcsolati, családi helyzetként jön elő, amelyben valaki nem találja a helyét, azt érzi, hogy átrendeződtek a szálak ott, ahol addig jól követhető ívet gondolt. Általános az, hogy kommunikációs nehézségekről számolnak be, időbeosztási problémákról, monotóniáról, kiüresedés- érzetről, vagy egyszerűen azt mondja valaki: “nem tudom megfogalmazni, mi változott meg.” Bejön a világjárvány témája, a kényszerek, megváltozott egészségi hatások, amelyeket okozott, bejön a jövőkép bizonytalansága a napi hírek okán, amelyek a legedzettebb ideg- és immunrendszert is próbára teszik. 

A kríziskommunikációs tanulmányaim során kiemelt szerepet kapott az az alaptétel, hogy minden kezeletlen válság kíméletlenül megbosszulja magát. Ha hallgatunk róla,vagy felkészületlenek vagyunk, mert nincsenek eszközeink, szinte borítékolható, hogy a bennünk zajló krízis elmélyül és nem, hogy megnyugvás nem lesz, még betegségek is megjelenhetnek, sőt a meglévő állapotok súlyosbodhatnak. Ha nem tudunk kérdezni, mert nincs kitől, ha az információs áramlatban nem tudjuk kiválasztani azt, ami egyénre szabottan, emészthetően megfelelő lehet a számunkra, akkor bizony elbizonytalanodunk, elveszünk és ezen érzéseinket szerveink sem tűrik sokáig jelzés nélkül. Erről a későbbiek során hosszabban tervezek írni.

Bár én a pandémiát hoztam fel egy mondat erejéig, mert szakmai fórumokon az utóbbi időben ezzel foglalkoztam a legtöbbet, de nem csak egy többmilliós közösséget érintő negatív eseményt nevezhetünk a krízisnek. Mindenkinek megvannak a napi kisebb- nagyobb krízisei, amelyek nem elbagatellizálandók. Ma már egy megfelelő orvoshoz történő eljutást, egy műtét megszervezését is kritikusnak tartja a legtöbb kliens, a gyógyulási, vagy rehabilitációs folyamat is alaposan megzavarja az élet forgatókönyvét. Egy szeretett személy elvesztését kísérő sémamondatok, az “ilyen az élet”, “ majd megszokod”, na ezektől én vöröset látok.  Aki erre legyint, az véleményem szerint nem tiszteli az eltérő sorsokat, döntéseket, nem áll mellénk a magányunkban, és sem kapcsolódni, sem megnyugodni nem segít.  Mindenkinek más az elakadása, és minden ember mástól érzi magát adott esetben talajvesztettnek. Én azt az embert látom, aki épp az abban a pillanatban bekopog hozzám vagy leül elém. Az fontos, ahogy akkor éppen érzi magát.

Beszélhetünk kapcsolati válságokról, a munkahelyi kezeletlen problémákról, a belénk szorult kimondatlanságokról, amelyek mind- mind el tudnak bennünket juttatni egy olyan pontra, ahol már nem tudjuk tovább viselni a jótékony maszkot, amelyek megfékezik az őszinte kérdések feltevését, és más irányba terelnek bennünket. Vagy történik valami, ami lehámozza rólunk, vagy elrejtjük magunkat, és ezzel élhetőbbnek gondoljuk a mindennapokat. 

Ennek hatásai, következményei beláthatatlanok.  

Kedves Klienseim, Olvasóim, azt kívánom nektek, amit magamnak is kívánok minden nehézségben, hogy mindenki találja meg azt- szükséghelyzetben segítséggel-, ami a neki legélhetőbb megoldás. És leginkább azt, hogy ezt ne más döntse el helyettünk! 

ISTEN HOZOTT

Ha igaz az, hogy a vendégszeretet annak a művészete, hogy a látogatók otthon érezzék magukat, ahol épp lenni kívánnak, akkor most jó helyen jársz! Komfortos, elfogadó közeget és reményeim szerint sok hasznos tartalmat találsz majd az oldalamon, ahol szeretettel köszöntelek!

Hogy itt vagy, azt mutatja:

>fontos számodra az életminőséged
>szeretnél többet tudni az egészség, betegség fogalmáról, az átmeneti vagy tartós állapotváltozások velejáróiról
>kérdeznél a témában, de nem tudod, hogyan vagy úgy érzed, nincs kitől
>szakértői támogatásra van szükséged a testi- lelki állapotoddal kapcsolatos kérdésekben
> nem szeretnél több olyat hallani, hogy " ne érezd rosszul magad" vagy " csak légy pozitív" esetleg "ne gondolj mindent túl"...

Alapvetően rendben van az, hogy a baráti tanácsokban megvan a jó szándék, hiszen az emberek nem egyforma önismerettel, kommunikációs eszköztárral rendelkeznek. Ám nem biztos, hogy az adott helyzetben valóban segítenek ezek a mondatok, hiszen éppen a valós problémát fedik el, azt, amely az elakadást okozza.
Tegyük hozzá még azt is, hogy valóban jelzővel kell illetnünk valakit vagy tanácsot kell adnunk egy terhes helyzetben? Ez valóban ennyire egyszerű és elegendő? Vajon léteznek mindenkire érvényes problémamegoldó kulcsok, amit elég elfordítani és kinyílik az univerzum a számára? HÁT NEM!
A helyzet az, hogy mindenki egyedi és egyéni lélekkel, történettel, sorssal és kapacitással rendelkezik, így az akadályok, a problémái sem lehetnek soha ugyanazok. Következésképpen az azokra adott reakciók sem azok, így semmiféle intergalaktikusglobáliskontinentális egyezség nem született arra, hogy egyforma válaszaink legyenek a problémákra. Sőt, a minősítő, érvénytelenítő, kéretlen tanácsok, megjegyzések az eredeti problémakört még ráadásul fokozzák is.
Mindezt tovább tudom fokozni azzal, hogy amennyiben egészségi állapotunkkal kapcsolatos mindez- legyen az testi, lelki vagy ezek kombója-, még jobban falhoz nyomva érezhetjük magunkat a megküzdés helyett.

Mit mondok én?

>élni annyi, mint kockáztatni, és az ezzel járó hibák, sérülések nem kerülhetők ki. Nincs golyóálló mellény, ami megóvna bennünket a stressztől, a terhektől, az idő múlásától, másoktól. Van viszont ráhatásunk arra, hogyan reagálunk ezekre, hogyan bánunk velük, és hogyan fejlődünk általuk.

>nem kell tökéletesnek lennünk! Ha csak egyvalakit is tudsz mutatni, aki mindig minden körülmények között száz százalékban rendben van magával, becsukom a boltot. Emberek vagyunk, senki mással nem vagyunk összehasonlíthatók. Sem kívül, sem belül.

>jogunk van rosszul érezni magunkat egészségben és betegségben egyaránt

>szembe lehet és szembe is kell néznünk a körülményeinkkel, a tetteinkkel, a gondolkodásunkkal és az esetleges szenvedésünk mértékével. Ez a létezésünk legfontosabb munkaterülete és a legnagyobb kiutalható fizetés jár érte: befolyást és hatalmat kapunk saját életünk felett. Igen, ez munka, méghozzá izmos. Sőt, valószínűleg nem is jár gyors eredménnyel, de azt tudod, ugye, hogy minden kis előrelépés számít?

>harcoljunk az egészségért és ne a betegség ellen! Az öngondoskodás, a tudatos önmagunk felé fordulás nélkül csak a kialakult betegségekre tudunk reagálni, ami sokszor nagyobb kárral jár, mint a megelőzés. Kérdezz, informálódj és tudd szűrni az információkat. A megfelelő egészségműveltség életet ment!

Ha összefoglalnám mindazt, amiről rövid bevezetőt szerettem volna írni nektek, azt mondanám, a kommunikáció akkor domborodik ki a legjobban, amikor hiányzik. Ez hatványozottan igaz akkor, ha az egészségünk, a belső és ezzel együtt a külső egységünk megtartása a tét. A hatékony kommunikáció, a kérdések feltevése, a válaszok adása- fogadása, életünk, céljaink, problémáink értelmezésének képessége, korlátaink megismerése az emberi élet jobbá tételének a kulcsa.
Találkozzunk itt és személyesen is, hogy lásd, nagyon fontos számomra megadni a lehetőséget, hogy kihozd magadból a legtöbbet. Azzal, hogy figyelek rád és hiszek benned.

Saját témáimon túl írj nekem, kérlek, melyek azok az egészségügyi területtel kapcsolatos helyzetek, állapotok, amelyekkel kapcsolatban szívesen olvasnál. Bátran és szabadon légy önmagad, nekem az a fontos, hogy eszközöket adjak ahhoz, hogy te jól érezd magad