Hédi, 38
“2023 nyarán cukorbetegséget diagnosztizáltak nálam. A betegség elfogadása, a további életemhez való alkalmazkodás nehezen indult el bennem. Gyerekkorom óta féltem a tűtől, az a gondolat, hogy inzulinos kezelést kapok életem végéig, elrettentett.
Vandával azonnal megtaláltam a közös hangot, egyértelmű volt már a telefonos egyeztetéskor, hogy magasan képzett szakember. Három ülésen vettem részt, és bátran mondhatom, hogy pozitívabban látom a jövőt. A betegségemet egy fejlődési lehetőségként fogom fel és ma már nem tragédiának. Biztosan fogunk még együtt dolgozni”.
Máté, 44
Örökletes családi betegség miatt károsodott a hallásom és emiatt hallókészüléket kaptam. Az új beilleszkedés a világba nehéznek tűnt. Sportolok is aktívan, féltem attól, hogy tele lesz az életem akadállyal, nem szívesen mentem kezdetben közösségbe sem, nehogy ne értsek valamit. Leginkább attól tartottam, hogy az emberek kényszeredetten fognak nagyokat artikulálni, hogy szájról olvassam őket.
Vandával nyíltan beszéltem arról, mitől tartok, és hiába tudtam, hogy a hatékonyságom a munkában és a magánéletben nem veszett el, mégis feszélyezve éreztem magam a kütyüvel.
Önfelvállalási és önelfogadási munkát folytattunk, és a családi kérdéseket is érintettük. Rájöttem, hogy nem vagyok vesztes, a közös munka megerősített abban, hogy a többi képességem és készségem megmaradt. Megtanultam, hogy kommunikáljam mások felé, hogy nem kell velem kiabálni. Azóta már sorstársakkal is megismerkedtem.
Nekem nagyon hasznosak voltak az ülések.